A demokratikus ellenzék egyik prominens alakja, Kenedi János rengeteget foglalkozott a szocialista korszak belügyi, titkosszolgálati iratanyagának vizsgálatával; kutatási eredményeinek egy részét tette közzé Kis állambiztonsági olvasókönyv című munkájában (199623138). Ezt követően K. belügyi iratfelmérő jelentése a kastélyból (200026047) című kötetében azon írásait gyűjtötte egybe, amelyek részint azt mutatják be, miféle nehézségekkel járt ennek az anyagnak a kutatása, micsoda gátak emelkedtek politikai, különböző értelmezésű "szakmai", a titkosszolgálatok embereinek kontinuitása okából eredő és egyéb, sokszor szinte nevetséges okokból a kutatók, és személy szerint őeléje, részint olyasmikről számol be, aminek már semmi köze a szocializmushoz, ám annál fényesebben mutatnak fel bizonyos rutinszerű összefüggésekre a belügyi, titkosszolgálati tevékenységek és az iratokhoz való hozzáférések vonalán. A könyv címe világosan utalt Franz Kafka A kastélyára, annak főhősére, K.-ra, aki persze sohasem juthat be a kastélyba (K. ezúttal Kenedi, ám a szituáció és a nehézségek kísértetiesen hasonlítanak). Az Ünnepi Könyvhétre lát napvilágot a kötet folytatása, amely 2002 és 2014 között született, zömmel az Élet és Irodalom hasábjain, valamint tanulmánykötetekben megjelent írásokat foglal magában. Számos állambiztonsági forrást felhasználó, leginkább összefoglaló jellegű írásokról van szó, bár olyan részterületekről is szó esik, mint például a rendőrségi állomány, főleg a vezetők állambiztonsági megfigyelése. A kötet tartalmazza a Szakértői Bizottság jelentéseihez írott bevezetőit és egy Mécs Imréhez írott nyílt levelet is. A kiadvány névmutatóval zárul.