A 2013 szeptemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös József Collegiumában a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével közösen tartott Történelmi emlékezet, szociográfia és fikció a mai magyar prózában, valamint a 2014 októberében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán megrendezett Újrealizmus és modern népiség a mai magyar irodalomban című konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza jelen kötet. A szerzők - jeles irodalomtörténészek, kritikusok, esszéisták - célja az volt, hogy figyelmeztessenek a jelenlegi irodalmi kánon egyoldalúságára. Hogy cáfolják azt a közkeletű vélekedést, hogy az utóbbi évtizedekben, illetve napjainkban minden számottevő magyar író a nemzetközi posztmodern mintát követi. A szerzők meggyőzően igazolják, hogy vannak olyan írók, akik a kortendenciákkal szembeszegülve folytathatónak tartják a magyar irodalmi hagyományt, és egyben annak megújítására is vállalkoznak a megváltozott körülmények között. A magyarországi irodalomon túl nagy hangsúlyt kap a kötetben a határon túli (csángó és erdélyi magyar, kárpátaljai, délvidéki) magyar irodalom is. A tanulmányok olyan szerzők munkásságát mutatják be, mint Ágh István, Both Balázs, Csender Levente, Ferdinandy György, Ferenczes István, Jókai Anna, Kiss Benedek, Kontra Ferenc, Kovács István, Majoros Sándor, Marosi Gyula, Mezey Katalin, Nagy Zoltán Mihály, Oláh János vagy Szentmártoni János, de olyan átfogóbb témáról is olvashatunk, mint a föld lírai metaforája és metafizikája a kortárs költők verseiben.