A regény szerzője aktuálpolitikai implikációkkal átszőtt témához nyúl, történetében annak a kérdését feszegeti, hogy a magyarországi zsidóság 1944/45. évi deportálása csakis a hazánkat megszálló németek bűne volt-e, vagy a Horthy-korszak politikai rendszerébe bele volt kódolva a folyamat, amelynek a végkifejlete volt a módszeres népirtás drámája. Görgey Gábor szerint az utóbbi föltevés az igaz, és regénye cselekménye erre akar bizonyságul szolgálni. Vagyis azt a folyamatot szándékozik illusztrálni, miként lesz a "szalon-antiszemitizmusból Auschwitz". Az írót 2012 nyarán fölkeresi egy rokonszenves férfi, aki elbeszéli édesapja élettörténetét. A főhős a Ludovika Akadémia elvégzése után egy jászsági huszárezredhez kerül, ahol rendszeres látogatója a helyi örömtanyának. Amikor erre fény derül, azonnal fölbomlik a házassága, felesége örökre eltűnik, hároméves kisfiát - a történet elbeszélőjét - rokonok nevelik föl. Az apa végig harcolja az első világháborút, a leggyilkosabb ütközetek bátor résztvevője. Tiszt- és bajtársa az a Prónay Pál, aki később a fehérterror egyik vezetője lesz, és akit az apa borozgatós emlékidézések közben csak "bolond Prónay Paliként" emleget. A főhős Horthy Miklós nemzeti hadseregéhez csatlakozik, a majdani kormányzó belső köreihez tartozik, és haláláig hű marad a "szegedi gondolathoz". Később megnősül, egy felvidéki földbirtokos lányát veszi el. 1944 márciusa után szinte csodálkozik, hogy az utcán sárga csillagot viselő emberek jönnek vele szemben. A szerző példák sokaságával ecseteli, hogy a magyar hatóságok milyen igyekezettel szolgálták ki a németek zsidóellenes intézkedéseit, a csillagos házak kijelölését, majd a deportálást.

A történethez még hozzátartozik, hogy az idős apát 1951 júniusában kitelepítik Budapestről, a család egy jászsági tanyára kerül, éppen arra a tájra, ahol a főszereplő katonatiszti karrierje kezdődött. A fiú elbeszélése közben igen sűrűn tesz utalásokat a jelenkor politikai aktualitásaira, kérlelhetetlenül bírálja a 2010 utáni kormányt. Hasonló határozottsággal foglal állást vitatott történelmi kérdésekben. Például fölveti Trianon "egyfelől-másfelől" szempontú értékelését, mondván, idegen ajkú tömegek éltek a történelmi Magyarországon. Vagy elismeréssel szól a két világháború közötti Csehszlovákia demokratikus berendezkedéséről, miközben egyetlen jó szava sincs a korabeli Magyarországról. Mentegeti a nők tízezreit megerőszakoló szovjet katonákat, hiszen minden háború velejárója a polgári lakosság zaklatása. A könyvet -- a cselekményétől csaknem független - számos aktuálpolitikai megállapítása, történelmi-politikai értékítélete ismeretében lehet csak ajánlani.