A váci börtönben az 1950-es évek első felében, politikai ítéletekkel raboskodó költői csoport - az ún. "füveskertiek" - egyik legtehetségesebb alkotója, majd az 1956. évi forradalom mártírja volt Gérecz Attila (1929-1956), akinek költői és szellemi hagyatékát a rendszerváltozás óta Kárpáti Kamil gondozza rendkívüli odaadással és hűséggel. Hajnal Géza figyelmét is megragadta Gérecz Attila személye, sorsa és csekély terjedelmű, de annál értékesebb költői műve, ezért aztán komolyan elmélyedt életrajzának és munkásságának kutatásában. Eredményeit, addig publikált írásait megmutatta Kárpáti Kamilnak, aki biztatta és támogatta munkája folytatásában. Egy idő után Hajnal Géza olyan kapcsolatok és ezáltal új dokumentumok birtokába jutott, amelyek tartalma nem találkozott Kárpáti Kamilnak a költőről kialakított koncepciójával. Ezért aztán önállósította magát, és saját elgondolása szerint folytatta Gérecz Attila életének és művének beható tanulmányozását - e munkája eredményének foglalata ez a kötet, amelyet szerzője egy nagymonográfia előmunkálatának tekint. Bevezetésként föleleveníti a maga Gérecz-kutatásának történetét, első ilyen témájú publikációit, Kárpáti Kamillal való kapcsolatának átalakulását. Bemutatja Gérecz Attila nyugaton élő rokonságát, a maga forrásainak lelőhelyeit. Tüzetesen leírja a költő dunakeszi otthonát, jellemzi a családját, a fiatalember budapesti életét, majd részletesen beszámol az ÁVH által koholt "ügyről", amelynek nyomán súlyos börtönbüntetésre ítélték, és amelynek következtében fiatal éveit végig fegyintézetekben töltötte.

A váci börtönben a "füveskerti költők" - Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Béri Géza és mások - körében bontakozott ki Gérecz Attila rendkívül ígéretes költői és műfordítói munkásságára is figyelmet szentel a szerző, miközben alapvetően az életrajzot tárja föl, annak kronológiája nyomvonalán halad, mindaddig, amíg 1956. november 7-én egy szovjet gépfegyver ki nem oltja a 27 éves költőzseni - '56 Petőfijének - életét. Hajnal Géza tehát Gérecz Attila részletes biográfiáját alkotta meg - tervezett monográfiája előtanulmányaként - éspedig sűrűn hivatkozva a Gérecz-irodalom megállapításaira és gyakran idézve a fennmaradt dokumentumokat, amelyek egy részét ő szerezte be Gérecz Attila nyugaton élő rokonaitól. A kötet végén áttekinti a költő - olykor vitáktól hangos - utóéletét, a róla készült filmeket, illetve a költőre vonatkozó dokumentumokat (leveleket, kihallgatási jegyzőkönyveket, besúgói jelentéseket) ad közre. Hajnal Géza roppant izgalmasan megírt könyve - miközben sok kérdésben vitázik Kárpáti Kamil "kanonizált" Gérecz-képével -- igen jelentős hozzájárulás a mártír költő életrajzának pontosabb megismeréséhez, egyben krónikája a fiatalon elhunyt költő hagyatéka körüli vitáknak is.